Kézzel kötött fotóalbum a család képeivel: papírválasztás, egyszerű füzetfűzés, bőr vagy vászon borító. Ajándék anyák napjára, házavatóra, évfordulóra.
A digitális fényképezőgépek óta több képünk van, mint valaha, és kevesebbet nézünk meg belőlük. A képek a számítógépen maradnak, mappákban, amelyeket senki nem nyit ki. Egy kézzel kötött album, amibe tíz-húsz gondosan kiválasztott, előhívott kép kerül, ezért ma talán még nagyobb ajándék, mint régen.
Válogatás: kevesebb kép, több történet
Az album nem archívum. Ne akarjunk minden képet beletenni. Válasszunk egy szálat: egy nyár, egy gyerek első éve, egy ház felújítása, a nagyszülők kertje. Tizenkét-húsz kép elég. Hívassuk elő őket, és a lap mellé hagyjunk helyet néhány kézzel írt sornak.
Papír és formátum
A fotóalbum lapja legyen vastagabb, mint egy füzeté, különben a ragasztott képek alatt hullámos lesz. A 200 g/m² körüli rajzlap jó választás, a krém vagy a világosszürke szín jobban áll a fotóknak, mint a vakítóan fehér. A lapokat félbehajtjuk, és három-négy ívet egymásba téve egy „füzetet” kapunk. Egy albumhoz három-négy füzet kell.
A fűzés
A legegyszerűbb kötés a füzetenkénti fűzés: minden füzet gerincébe ugyanazokra a pontokra lyukat szúrunk (egy kartonból készült sablonnal könnyebb), és viaszolt cérnával egymás után összefűzzük őket. A füzetek közötti kapcsolatot egy egyszerű láncöltés adja a gerincen. Az első próbálkozás sosem tökéletes, de egy kissé ferde gerinc senkit nem zavar, ha a képek szépek.
Borító
A borító lehet könyvkötő vászonnal bevont karton vagy egy darab növényi cserzésű bőr, amelyet egyszerűen ráhajtunk a könyvtestre és egy bőrszíjjal kötünk át. A bőr idővel sötétebb és fényesebb lesz a kéz nyomától. Egy albumnál ez különösen jól illik a tartalomhoz.
Az utolsó lap
Az album utolsó lapjára írjuk rá, ki készítette, mikor és kinek. Ha anyák napi ajándék, a gyerekek is aláírhatják. Ha házavatóra visszük, az első kép lehet a ház a felújítás előtt, az utolsó pedig üresen maradhat, hadd ragasszák be ők az elsőt az új otthonból.
